Tokaji káprázatos kirándulásunk első állomásán a Szent Tamás birtok boraival ismerkedhettünk ifjabb Szepsy István tolmácsolásában. Már az előkészítés is zseniális volt: ezután csak borász interjú elolvasása után szabadna egy pincét meglátogatni... Istvánt igy ismeretlenül is ismerősként köszönthettük. Ebben is megkérdőjelezhetetlen volt szervezőnk és vezetőnk Hédi szerepe, amiért újracsak köszönet neki.
No de vissza a pincéhez. A környezet, a külcsín mindent igényt kielégítő, s ehhez párosul egy hasonló belbecs. Nagyon tanulságos volt a hallgatni az építkezést, amely Mádon folyik. Egyrészt "kicsiben" a Szent Tamáson belül, másrészt pedig nagyban a Első Mádi Borház keretein belül, amely sokak összefogására is alkalmas. Ez utóbbi összefoghatja a minőségi termelőket - ha jól emlékszem 7-8 tonna/ha terméskorlátozással - és nagy daraszámban jelenhet meg a piacon, saját palackban.
No és ne felejtkezzünk meg a borokról sem. Régóta érdekel, hogy a termőföld/altalaj jellegzetességeit hogyan lehet megtanulni felismerni a borban. Az ebben való elmélyedésre a Szent Tamás kóstolója igencsak megfelelő volt. Zseniálisak a cimkék a palackokon, amelyek vizuálisan megmutatják, hogy milyen a releváns kőzet. Egy a pincészet oldaláról vett példa álljon itt:
A 2011-es év száraz tételei megmutatták, azaz Percze, a Birsalmás, a Nyulászó vagy a Középhegy, az egyes talajok közötti különbségeket. Tanulságos volt, nekem az agyagos jelentett érdekes módon nagy élményt. És a délelött zárásaként megkóstoltunk két édes tételt, majdnem szamorodnikat 3909-et 2010-ből és 2009-ből. Óriási volt a különbség, hogy két egyensúlyos borban a 10-esben mennyivel több cukor kellett a savak ellentartására,mint a talán egy fokkal elegánsabb 2009-es bornál.
